Citromba harapott félévesként fanyalog az egész internet, hogy micsoda lehangoló évet hagyunk magunk mögött hamarosan. Folyamatosan vesztettük el a korszakalkotó művészeket, a britek meglepték magukat azzal, hogy kilépnek a nagy csapatból, a világ egyik vezető hatalmának első embere pedig egy félnótás lett és, ha ez nem lenne elég, akkor még modellautóból is drasztikusan kevesebb érkezett idén.
2016-ban az előző évekhez képest majdnem feleannyi új tagja lett az álladó kollekciónak, helyette viszont olyan élményekkel lettem gazdagabb, amiket hosszú évek múlva rettenetesen fognak unni az unokáim és bizonyára nagy hatással lesz az elkövetkezendő beszerzésekre is.
Már a legelején megmondtam, hogy meghatározó lesz az év első modellje, az M Performance ruhába csomagolt 435-ös BMW és valóban így lett. Remek keretet adott ennek a januártól decemberig tartó időszaknak párban a szintén Alpesi fehér színű M4-essel.
Sorra érkeztek a gyűjteménybe a sportos kupék, csak elvétve törte meg a rendszert néhány több ajtóval vagy tető nélkül érkező gép. Mint a váratlanul frissen megjelent Ford Focus RS vagy az M4-es kabrió változata az őrületes piros beltérrel.
Jut is eszembe, akadt még praktikus autó is az idei zsákmányban. Hamar kipörgették a franciák az M5 Touring témát, idén kidobták az E34-est és az E61-est is, hogy örüljön a bajor gépeket szerető, fanatikus felvevőpiac, ami semmire nem mond nemet.
Ugyancsak a BMW-sek mosolyoghattak elégedetten, amikor az undorító doboz foszlós sztirolhabjából minden idők egyik legjobb M-es sportautóját emelték ki, az E46-os M3 CSL-t. Persze, ezt gyártotta a Kyosho és az Autoart is korábban, azok azonban hihetetlen ritkaságok lettek az elmúlt tíz év alatt, így nagy lehetőség volt a kedvezőbb árú és meglepően szép műgyanta verzió.
A temérdek resin mellett pedig igazi ünnep volt a két súlyos CMC dobozt kézben tartani. Már a csomagolás is hihetetlenül minőségi hatást kelt a kommersz gyártókéhoz képest, különösen a Ferrari 250 GTO-k esetében érezhető, hogy valami különlegességet takar a bőrrel húzott lakhely. A milliárdokat érő autó 1:18-as modellje esetében az én választásom a Tour de France-on induló versenyautóra esett.
Kiválóan jelzi a 2017-es év vadhajtását a Porsche 901-es abból az időből, amikor a franciák még pont nem jöttek rá, hogy levédtek egy nullát. Némi túlzással az összes ma kapható Porsche gázpedáljába beletúrhattam idén és ez nem múlik el az autóbolond szívéből nyom nélkül, ebben egészen biztos vagyok.
Miután elégedetten paskoltam meg az egész nap nyúzott piros 911 Carrera 4S tetejét, tudtam mit kell tennem: venni végre egy 991-est.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
