don't blog about this

Csak tátott szájjal bámultam a GT Spirit Mercedes C63-asát a doboz kibontása után, mert nem hittem el, hogy ez tényleg ennyire remekül sikerült. Nem mostanság volt, amikor a GT Spirit piacra dobta a Mercedes-Benz C63 AMG kupé változatát, abból is rögtön a legdurvábbat, a Black Series-t abban az elképesztően jó metálsárgában az orbitális méretű hátsó szárnnyal. A modellautós fórumok pedig hirtelen megteltek szurkálódásokkal és panaszokkal, ami számomra elég meglepő jelenség volt, hiszen GT Spirit modellel még nem akadt problémám.
A C63-asokról viszont az a hír járta, hogy túl vastag a hátsó szárny lapja, a gyárilag görbére öntött alváz miatt csak három kereke éri a földet és az apró díszítések, terelőlapok is előszeretettel potyognak le róluk. Ezért is volt meglepő, amikor megtudtam, valaki éppen egy C kupét készül rendelni. Aztán megérkezett a csomag, kibontottuk és szájtátva bámultuk a csodát. Ezen a konkrét modellen nemhogy egyenetlenség, de egy árva porszem nem rondított bele az első, nagy pillanatba. Hozzá is teszem gyorsan, hogy ez már a spoiler és egyéb pici aerodinamikai elemek nélküli, hátsó üléssorral felszerelt, civilizáltabb viselkedésre is hajlamos vadállat Mercedes, tehát valamivel azért mégiscsak kockázatmentesebb.
Bár minden vonala a lehető legjobb helyen van, az arányai olyanok, ahogyan az a nagy könyvben meg van írva, pont ott metszik egymást az ívek, ahol egy ilyen stílusú és teljesítményű autón annak lennie kell, igaziban nekem mégsem áll össze ez a forma. Emellett ott van az a számomra rendkívül irritáló tény, hogy ez egy olyan kupé Merci, aminek van B oszlopa és ez sajnos rányomja a bélyegét az egészre. Itt legalább ennek is van oka, egy ilyen kétajtós sportautó legyen irdatlanul merev, ehhez pedig kell a vaskos tetőoszlop.
A modell viszont egészen más téma, az első perctől kezdve megfogott, nem ereszt, vicsorogva sarokban tart. A hatalmasra nyitott légbeömlőivel - amikben műgyanta modelleknél szokatlan módon rendes, lyuggatott rácsozás van -, a markánsan domborodó sárvédőíveivel és a szögletes, króm kipufogóvégeivel igazi mélyről jövő, őserőt sugall az egész.
Temérdek díszítés van rajta, de mégis egytől egyik tökéletesek, a krómok fenségesen csillognak, a fekete zongoralakk felületek pedig a piros fényezéssel együtt a klasszikus, mindörökké sportos páros. Egyik kedvencem az első kerékjárati ív levegőkilépőjénél elhelyezett 6.3 felirat, mely azt jelenti, hogy ez még egy rendes, nagy lökettérfogatú, hűtésigényes V8-as motort hord a két helyen is kilyukasztott gépháztető alatt, aminek brutális hangját nem adja vissza igazán egy YouTube videó sem.
Ennyire szépen kivitelezett alufelnit is ritkán látni, mintha tényleg fémből lenne az egész. De elképesztően realisztikus a mögötte megbúvó technika is. Kétség kívül látványosak a gigantikus méretű piros, AMG feliratos féknyergek, de van aminek még ennél is nagyobb sikere volt nálam. Mégpedig a tárcsáknak, amik fotomaratottak és koptatott hatásúak is, valamint úszó ágyazásúak, hogy jobban el tudják vezetni a masszív fékezéskor keletkező, pusztító melegséget és ez kiválóan látható 1:18-ban is.
Mindemellett már nem csak az természetes, hogy a lámpatestek tökéletes kidolgozásúak, de az is, hogy az utastér formájában és részletességében is kifogástalan, különösképpen a kormány és annak környéke. A váltófülek sem vastagok többé, hiszen ezek is fémből készülnek. Nagyszerű az is, hogy a középkonzol minden egyes gombjának jutott egy kis törődés. A sportülésekre húzott piros övekért pedig jár a vállveregetés. Valahogy így kell fogyaszthatóvá tenni egy műgyanta modell belsejét, ha az teljesen fekete.
Ha van resin modell, amit bátran ajánlhatnék annak is megtekintésre, aki szerint a világ csak nyitható ajtókkal ér valamit, akkor mindenképpen a C63 AMG lenne a GT Spirit-től, mert az aprólékosságával és magabiztos kiállásával képes feledtetni minden hasonló modellel szemben felhozott ellenérvet.