don't blog about this

Valamikor 2004 nyarán pont egy ilyen kanárisárga Autoart Lexus IS300-as volt az első high-end modell, amit tüzetesebben is szemügyre tudtam venni. Akkoriban a Bburago-k és Maisto-k árnyéka mögül felfoghatatlan vizuális élmény volt ez a modell. Kicsike, mégis arányos és minden porcikájából sütött a minőség, pedig már akkor sem számított friss eresztésnek.
Mire két évvel később megszilárdult az elhatározás, hogy "kell egy sárga IS", beszerzése reménytelennek ...

A sok időpont variálás után volt megint modellbörze, ami csak megerősítette bennem, hogy piszkosul nem akarok már kétezer forintért asztalt venni és órákat álldogálni azért, hogy utánam még több modellt kelljen felhordani, mint amennyivel mentem. Oké, nem kéne vásárolni. De álljunk csak meg! Ha nem vásárol senki, akkor mi a francért legyen börze? Rendben, a társaság az überelhetetlen, de akkor inkább fogom Garvát és Chilit, az asztal árát belecsurgatom a ...