Egy bőséges hónapra aludt be a blogolás, mert valahogy a napokat egymás után megélve nem igazán vettem észre érdemleges változást közöttük. Pedig utólag visszatekintve nem volt teljesen eseménymentes időszak ez sem, csak másképp, mint eddig. Még azt sem újságoltam el, hogy az Essen-i Techno Classica nevű őrületes veteránautó mennyországból nem csak életem modellautós élményével tértem haza, hanem szentségtörő módon egy hibrid Lexus-szal. Mentségemre szóljon, hogy az Autoart éppen raktáron ragadt vagy valamilyen szerencsétlenségben megsérült modelleket szórt ki éppen.
Ennek a fekete limuzinnak tagadhatatlanul én vagyok az első tulajdonosa, előttem vágták át a hungarocell ragasztócsíkját, ami előrehaladott stádiumú modellbolondoknak igazán földöntúli érzés amellett, hogy az Autoart-tól közvetlenül vásárolni sem mindig adatik meg.
Mindeközben újra a halál szélére sodorta szeretett fényképezőgépem a kegyetlen sors, pedig a világ legjobb modellautója is megérkezett a háztartásunkba és abban egészen biztos vagyok, hogy ez nem csak az emberi szem számára tartalmaz döbbenetesen gyönyörű részleteket, de az objektív is örömmel dolgozik körülötte.
A napi rutint egy olyan autó törte meg, amiről soha nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lehet. Az univerzum legrosszabb BMW szimpatizánsának éreztem magam a Sepang kék metál Audi RS7 Sportback csapott aljú sportkormánya mögött, de egy percig se bántam. Örök élmény marad az a szűk négy nap, ami alatt közönyből őszinte csodálat lett. Minden elismerésem Ingolstadtnak!
Ekkora kilengés után ideje volt visszatérni az eredeti vonalra, amihez az OttO mobile meg is adta a ritmust, hiszen havi szinten szúrnak oda, ahol a legjobban fáj a BMW-t gyűjtőknek. Jól látták, hogy az E46-os második virágkorát éli, ezért erős kezdésnek azokat célozták meg, akik nem hajlandóak sokszáz eurót fizetni egy Autoart vagy Kyosho M3 CSL-ért. Aztán előhozakodtak a való életben sokkal kevésbé sikeres M5 Touring-gal.
Továbbá az UT models után körülbelül húsz évvel lecsaptak az E36-os M3 legtipikusabb megjelenési formájára, az Estoril kék kupéra, világos szürke belsővel. Erre én a legutóbbi modellbörzén csaptam le minden eddiginél gyorsabban. Nos, ennyi minden történik két poszt között.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
