Egy rövid időre birtokba vett tesztautóban általában kicsit idegenül érzi magát az ember. Mielőtt átállítja az ülést, megnézi, miféle kart fog meghúzni, belenyúl a pohártartóba, hogy alkalmas-e telefon tárolására. Még akkor is, ha ez teljesen indokolatlan, hiszen nincsenek benne szörnyecskék, mint az ágy alatt vagy a gardróbban. Egy béemwésnek egy BMW-ben annyival könnyebb a dolga, hogy semmi sincsen másképpen, mint bármelyik másikban, de azért általában vendégségben mégsem dobjuk fel a lábunkat a dohányzóasztalra.
Bátran nevezném be a márka legszebb autóinak versenyébe az F32-est, ami kész csoda a mai biztonsági előírások miatt pufókká tett orrok és vaskos tetőoszlopok virágzásának idején. Nagyon tetszik az elszánt, agresszív tekintete a történelmi utalásként vesével egybeolvadó fényszórókkal, amiknek a modell esetében bura alatti része is példásan kidolgozott, mint ahogy azt a GT Spirittől már megszokhattuk. Látszik, hogy sokat törték a fejüket, hogyan lehetne a lehető legrealisztikusabban visszaadni ezeket a LED-es fotonágyúkat.
Profilból egy hamisítalan kupéforma markánsan domborodó, hosszú orral, lágyan elnyújtott tetővonalú kabinnal és rövid fenékkel, rajta pedig fellelhető az összes BMW-re jellemző részlet. Mint például a C-oszlopon lévő kettős törésű ív, melyet Wilhelm Hofmeister után Hofmeister-Knick-nek is hívnak, de leginkább hokiütőként emlegetünk. Ez a motívum nem csupán esztétikai okból jött létre, ez adott kellő merevséget a tetőoszlopoknak. Korai változata '51-ben tűnt fel először a Kaiser-Frazer-nél, a bajoroknál elsőként 1961-ben használták a 3200 CS-en, azóta pedig csak egy-két modellről maradt le, mint például a Z3 Coupe-ról vagy az E34-es 5-ös kombi változatáról.
A modellen egy cseppet jobban kimélyítették hátul a rendszámtábla fészkét, mint kellett volna. Ettől az apró mellényúlástól azonban picit felborulnak az arányai. Valamiért egyébként is nehéz jó szögből fényképezni, pedig élőben tényleg nagyon jól kiadja az összes vonala még ebben az árulkodós Alpesi fehérben is. Hasonlóan bőkezűen bántak a részletekkel, mint eddig. Az elmaradhatatlan fotomaratott típusjelzés meg a sárvédőíveken lévő M logók természetesen hiánytalanul megvannak. Dobtak még alá hatalmas, fémes hatású öt duplaküllős felniket 19-es méretben, mögöttük az opcionális M-es fékek kék színű nyergei tűnnek fel.
A 4-est éppen azért szerettem annyira, mert nem éreztem magam egy percig sem úgy, hogy le kéne vennem a cipőm, mielőtt rálépek az előszoba szőnyegre, itt nem kellett a pohárhoz alátét. Bármennyire is új illatú, drága szagú, a hihetetlenül közvetlen és emberközeli autó azzal emelkedett ki a többi közül, hogy érzésre olyan volt, mintha már évek óta csúsztatnám reggelente zsebembe a kulcsát. Hiányom lett, mikor visszaadtam. Visszanéztem rá, mikor elmentem előtte. Onnantól nagyon vártam, hogy valaki hamar megcsinálja modellben és nagyon örülök, hogy akármikor kivehetem a dobozból a magamét.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
