Ilyen-olyan 1:1-es posztok után ideje visszatérni az eredeti témához. Mindig nyöszörgök, hogy mennyire vágyom már egy finom Autoart-ra, hogy az hiányzik most a lelkemnek. Például egy új GT86-osért képes volnék a panorámadobozhoz tartozó minden dróttal és gumi lefogóval megbarátkozni, ha végre minden csillag úgy állna, ahogy kell és nem kéne csigazabálóktól importálni a foszlódobozos műgyantaszobrokat. Ugyanakkor akad kárpótlás bőven, hiszen mostanában alacsonyan szállnak az UT Z3-asok.
Persze, az első darabok megérkezése után már én is tudatosabban kezdtem keresgélni őket, amikor pedig egy ilyen roadster mellé parkol le edzések előtt az gyűjtögető, az tényleg csalhatatlan jelnek minősül.
Miután a piros 1.8-as és a zöld 2.8-as Coupe mellé elkezdtek érkezni a gyári dobozos, sokkal ritkább darabok, kezdtem másképpen nézni őket. A Z3 sor csúcsa talán ez a fekete dobozos, ezüst M roadster. Halkan mondom, nekem ez a kedvencem.
Amit eddig öregnek láttam, az most inkább patinás. Az sem zavar, hogy a facelift előttieknek nem nyílik a csomagtartója és néhányból még a plüss is kimaradt, mert belül az anyagok és a formák is többnyire eltaláltak. A részletek sem maradtak el. Vannak kezelőszervek meg színek is. Ja, és karos az ajtaja, de ez most először semmennyire nem tud érdekelni, mert aranyos az egész. Bizony, cuki, ezért otthon is könnyebb a szülők elé állni vele, hogy "hát, eztet vettem".
Meg aztán parádés minőségű a fényezésük és időtálló is, ami például a Kyosho modellekről nem mondható el. Méretpontosak is (a Bburago irdatlanul nagy), a hungarocelldobozosak csomagolása igazodik is ehhez, ezért sokkal kisebb helyet foglal, mint bármi más a gyűjteményben, ami nálam vitrin hiányában egy lényeges tényező.
Motorterük is felveszi a versenyt egy mai műanyaglappal, mert ezek legalább több darabból vannak, és bár nem színesek meg telematricázottak, így is többet adnak, mint például egy Autoart Lexus GS430.
Nagyon tetszik az is, hogy vadászható. Sok változat, rengeteg szín közül válogathatunk, de a legtöbbször meg kell küzdeni értük és ez inkább lelkesít.
Ez itt fent a leganyukakompatibilisebb verzió, hiszen piros (aranyos), kicsike (aranyos), nyitott tetejű (melegséget sugároz és persze, aranyos), koffert cipel (szorgalmas és aranyos) és az ára miatt se kellett magyarázkodni. Mindent összefoglalva olyan ez velem meg az UT Z3-asokkal, mint a borzalmasan színes amcsi filmek, amikben az anyagias főhős rájön, hogy mi a valódi érték és naná, hogy mindenki random tud halálosan egyszerre táncolni a végén.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
