Azzal a lendülettel, amivel megérkezett az első komoly modell az életembe, száműzve is lettek a Bburago-k, Welly-k és Maisto-k. Mókázni és tanulni egyaránt kiválóak voltak, de elhatároztam, hogy egy másik ligában fogok ezentúl játszani. Az évek múlásával egyre több kisautó fordult meg nálam, lassan kialakult az is, hogy a megérkezés előtt nagyjából már tudom, mire számíthatok. Ezért is szoktam örülni annak, ha valami meg tud lepni.
Talán váratlanabb helyen nem is érhetett volna ez a meglepetés, mint egy Maisto-t tartalmazó dobozban. Egy elég széles átfogású Mercedes gyűjteményben bárminek helye van az Anson-tól a CMC-ig, ezért aztán a jó nagy merítésben furcsa dolgok akadhatnak fenn. Például egy ilyen háromajtós A-osztály.
Nem mondom, hogy egy állat a földig ejtő látvány, mert az eredeti autó sem egy szépség. Szendvicspadóra dizájnolni nem éppen egy hálás feladat, ez egyértelműen látszik rajta. Szánalomkeltő, tömpe orrú, cicaszemű, magas homlokú szerencsétlenség néz velünk szembe. Viszont ez a csajosabb, városi futkorászós, kevés ajtóval ellátott verzió még szódával elmegy kategória - szerintem.
Már nem játék, de még nem modell. Ezen a vékonyka ösvényen jár ezzel az A-val a Maisto, a Mercedes viszont szavazott a konstrukciónak akkora bizalmat, hogy gyári dobozban kínálták. Talán azért, mert a fényezése kifejezetten jó, apró szemcséjű és hibátlan. Igaz, a krómozás borzalmas minőségű és az elemeket, amire rákerült, nem sorjázták le előtte. Viszont a kissé egyenetlen illesztésekből sejthető, hogy minden nyílik rajta, aminek kell, ráadásul csak a csomagtérajtónak vannak ronda, nagy, az ablakból is látható karjai. Az első fényszórók olyan majdnem jó típusúak, a hátsó lámpák burája alól nem ordítóan, de egyértelműen hiányzik egy kis mélység.
Méretéből adódóan sem lehet nagy csodákra számítani a motortérben, meg aztán ezen a téren végképp tagadhatatlan a maistos hangulat. Nem is vártam mást, mint fekete plasztiklapot némi ezüsttel meg fehérre pingált tartályokkal.
A beltérre persze, ráférne egy lelkes umbauzó fantáziája, tele van lehetőséggel. Nincsen kárpitozás, de ez az első remek alkalom arra, hogy kicsit szebbé varázsoljuk a kabint. Ha meg már hozzányúlunk, akkor a - valamilyen rejtélyes okból barnulásnak induló - szürke gumi üléseket is rendbe lehetne rakni egy kis festékkel. Minden aprócska gomb jól kidolgozott a középkonzolon, ennek is csak egy nagyító alatti törődés kéne, hogy minőségibb hatást keltsen. Ideje lenne megszüntetni a kuplung- és fékpedál közötti kapcsolatot is.
Meglehet, hogy a Maisto A-osztályának ebben van a titka. Ahhoz, hogy modellnek lehessen nevezni, még egy pár lépést meg kell tenni, ezeket viszont mindenki úgy teheti meg otthon, az asztal felett görnyedve, ahogy akarja. Remélem lesz olyan, aki belevág, mert szerintem megérdemelné.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
