Időről időre veszek egy Quattro-t abban a hitben, hogy majd remekül helyettesíteni fogja azt a Sanremo Rally-s, lámpapiramisos Autoart-ot, amibe igazából bele vagyok bolondulva és, ami helyett mindig mást veszek, ha alkalom adódik rá. Ezt az utcait is ilyen célból vásároltam Labdacstól, majd pár hét után túl is adtam rajta, mert - nekem - nem volt az igazi. Ez az ésszerűség teljes hiánya.
Pedig mindene adott volt hozzá, hiszen egy gyönyörű modell az Autoart egyik legjobb korszakából, kicsiben is méltó ellenfele a kis túlzással tökéletesnek mondható 190E-nek és az E30-as M3-asnak. Látszott, hogy nem sajnáltak tőle semmit, mindent megkapott, amit akkoriban lehetett és kiadta.
Kívülről egyedül talán a fényezése felett járt el kissé az idő, ennél apróbb szemcséjű metálokkal találkozhatunk mostanság ébredező modellgyártóknál is, de a hézagokra és a fém-plasztik találkozások illesztésére panasz nem lehet, ezért így kicsiben is igazán szép látvány a sokak által inkább preferált, arányosabbik, hosszú tengelytávú Quattro.
A részletei a legjobbak: az első lámpa foncsora és a bura alatt látszó izzók, a lökhárítóból kibújó, aprócska, piros vonószem, a halványodó négy egybefűzött karika az ajtókon, a műanyag díszítésbe olvadó, sötétített hátsó lámpák, a téliszalámi stílusban elvágott kidörgők és a quattro felirat fűtőszálból az enyhén kékre színezett hátsó ablakon. Ezek viszik el a hátukon ezt a súlyos modellt.
Szívet melengető az is, hogy az oldaljelző fényeket nem csak odapingálták a lökhárító sarkára, hanem külön darabból készítették el őket. Naná, hogy a felni-fék-gumi egység pontosan olyan, amilyennek lennie kell, még a kerékcsavarokat is kifestették külön-külön! 
A motortér pedig az az igazi színes-szagos, órákig nézegetném fajta. Ebben a kései modellben már 220 lóerős, 2226 köbcentis, két vezérműtengelyes blokk van közvetlenül a hűtőrács mögött, az első tengely elé tolva, körülötte pedig rengeteg tartály és cső futkos. Mindig öröm ránézni.
Ahol talán egy kicsit jobban érződnek az évek, az az utastér. Az ajtókárpitok és a kormány kidolgozása példás, a digitális műszeregység viszont képen meglepően sután néz ki, de élőben ez egészen másképp, sokkal jobban mutat. A szellőzőrostélyok és a gombok még nem az igaziak, felirat sem nagyon akad rajuk, csak fehér pöttyök, emellett a váltószoknya sem úgy ráncolódik, mint mostanság, de ennyit lazán el lehet nézni neki az előzőek fényében.
Ilyen metálfekete Quattro-t inkább száz euró feletti áron lehet lőni az Ebay-en, de akinek ezüstben vagy pirosban is kívánatos ez a civil ruhás raliautó, annak elég 80-90 eurót félretenni a cél érdekében.