Szerencsés vagyok, hogy időnként ilyen váratlan, de kellemes vendégek toppannak be hozzám, mint ez a narancs 911-es. Rendelésre érkezett, egyedül, mint egy valódi, úri motyó. Nekem mégis kissé homályba vész az egész folyamat, annyit kellett rá várni.
Cserébe a gazdája hatványozottan jobban fog neki örülni, ebben biztos voltam attól a perctől kezdve, amikor a kor jellegzetes narancs fényezése átütött a zsírpapír-uzsonnászacskó kombinációjú csomagoláson. Óvatosan kiemeltem, a modellt a rendes hungarocell ágyból nehogy berepedjen az ezüst keretbe foglalt, hártyavékony plexiből készült, a gépházra átmenet nélkül, tisztán ráomló, félkupolányi hátsó ablak. Amit végre, hosszú idő után újra használ a Porsche, ha éppen Targát épít. Az elnevezés a szicíliai Targa Florio versenyekről származik, ahol nagy sikereket ért el korábban a Porsche.
Mivel ennyire elképesztően stílusos, senki nem gondolná, hogy ezt a fajta felépítést a szükség szülte. Az amerikaiak ugye, híresek arról, hogy különböző parázási divathullámokat korbácsolnak maguknak. No, a '60-as és '70-es években éppen a kabriók borulásbiztonságától való rettegés volt műsorra tűzve. Azzal, hogy a tetőt nem teljes egészében, hanem csak az A- és B-oszlopok között szüntették meg, meg is oldódott ez az egész kontinenst lázban tartó probléma, valamint kedvezően hatott a karosszériamerevségre is. Később rengeteg ilyen autó jelent meg a piacon, vászontetővel, fémmel vagy éppen kivehető üveggel.
Az autóipar egyik legrégebbi, ötven esztendős sziluettje nem hajlandó megöregedni, alig kell rajta reszelni, hogy aktuális maradjon. A mai szemmel már túl ballonos gumikba ágyazott, klasszikus, fekete-ezüst Fuchs felnik remekül rímelnek a sötét koptatócsíkokra és az övvonal feletti fémes díszítőelemekre. Nagyon ízléses kombináció ez így.
Persze, az 1:18-as átiratába se nagyon lehet belekötni, minden megtalálható itt, ami kedves egy modellgyűjtő szemének. Foncsorozott fényszóróburák elől, szép csíklámpa hátul, felette finom tipográfiájú Carrera logó, ami nem csak matrica, még egy kicsit feljebb dupla rácsozás, mintha lenne alatta hathengeres boxer, de sajnos nincsen. Ez a műgyanta modell ilyen műfaj, nagy ára van a tökéletes illesztéseknek és kevés dologgal lehet kompenzálni.
Az utastérben viszont minden van, amit egy OttO modellből hiányolni szoktam. Az ülések mellett ott lógnak a szövetből készült övek, nem csak egy sík plasztik lap a padló és még plüsspor is gazdagon jutott a lábtérbe. Nem mellesleg a fűtéspanel tolókapcsolóit leszámítva a műszerfal is igencsak gusztusos darab, a kormány mögött lévő öt óra mindegyike tisztességesen van matricázva, a váltón pedig egyértelműen olvasható a fokozatkiosztás. Nekem mégis a rádió a kedvenc részletem innen a picike vonal kijelzőjével meg a két, krómozott szélű gombjával.
Magamtól eszembe se jutott volna ránézni a sokadik GT Spirit Porsche-ra, hiszen még mindig nem sikerült betelnem az Autoart 930 Turbo-val, de nagyon kellemeset csalódtam benne, ezek után rajta tartom a szemem kicsit jobban a kínálaton, mert nagyon hiányzik egy 993-as és egy új 991-es.