Hosszú idő telt el bejegyzés nélkül, de mentségemre szóljon, hogy egyrészt hivatalosan is nyár van, másrészt komoly kutatómunkát végeztem. Az összekeres, automata kombi szavak egymás után történő mormogása az egyik leghatékonyabb altatónóta egy autóbolondnak, így e gépjárművek létezésére kerestem a mentséget. Nos, örömmel jelenthetem, megtaláltam: Audi RS 4 Avant.
Bizonyos nézetek szerint a kombi a sótlan, életunt, szürke családosok használati tárgya. Pedig ideje lenne a furgonfehér flottás Mondeo-k mögé pillantani és meglátni a tettrekész, aktív embert, aki a hétköznapokon biztosítja a család mobilitását, de hétvégente kell a tér a bringához, szörfhöz, sporttáskához és élvezettel fűzi fel az autóját egy szerpentinen, akár télen is. Ehhez a felismeréshez mindössze annyi kellett, hogy az utcán halljam, valami a pokoli düh hangjával eszeveszett tempóban közeledik, aztán minden visszaváltásnál csak bosszúsabban, törvénytelen V8 orgánummal ordít. Hamar meg is láttam a hozzá tartozó arcot, amitől még Darth Maul is ijedten rezzenne össze.
Az elképesztően élénk Misano piros fényezés hatására elsőre el is felejtettem, hogy mennyire kíváncsi voltam rá, hogyan oldják meg a GT Spirit-nél ezt a hatalmas hűtőmaszkot, mivel itt nincs mögötte semmi más, csak egy vastag műgyantafal. A lökhárító két szélére a jól bevált lyuggatott rács került, az ezüsttel szegélyezett single frame betétje pedig egy fotomaratott fém háló, mely inkább képen kölcsönöz realisztikus hatást az orrának. A lámpák viszont minden szempontból vitathatatlanul nagyszerűek, több darabból összeálló, részletesen kidolgozott elemek, amik nélkül nehezen lenne ilyen hatásos ez a szúrós tekintet.
Kilóra megvettek a '70-es évek túraautóira emlékeztető, oldalt domborodó, felül egyenes vonalú sárvédő szélesítésekkel, őrületesen menőn néz ki egy közepes prémiumkombin. Meg az egész ívet kitöltő, ezüst színű kovácsolt alumínium felnik is a rájuk húzott széles gumikkal. A küllők mögött pedig a súlycsökkentés céljából hullámosított oldalú féktárcsákat és RS feliratú nyergeket találunk.
Tetszik továbbá, hogy az Audi alumíniumhoz fűződő viszonya finom utalásként jelenik meg a tükörházon, az ablakkereteken, a tetősínen és a diffúzornál. Sokkal ízlésesebb ez így, mint egy AMG-n a kályhaezüst műanyag, a króm és a zongoralakk bazári kombinációja. Talán az egyetlen pont, amibe bele tudnék kötni a modellen, az a kipufogó, ahol egyértelműen látszik ugyan, hogy a dupla csöveket foglalták egyetlen nagy, ovális keretbe, de ez talán lehetett volna egy árnyalatnyival kidolgozottabb, még egy kis mélységet kellett volna adni nekik és akkor ebben a műfajban tökéletesek lehetnének.
Nem voltam benne maradéktalanul biztos, hogy nem egyszerűsítik majd le túlzottan az A4 temérdek kapcsolóból álló középkonzolját. Félelmeim alaptalanok voltak, egyedül a váltókar és az MMI kezelőfelülete körül intézték el matricával a gombok kérdését, amit a külső tekintetében hajlandó vagyok elnézni neki. A kagylósított sportülések elsőre talán kissé idegenül hatnak egy kombiban, de nagyon mutatós, formás darabok, ahogyan a picikét vastagra sikerült kormány sem lóg ki a koromfekete összképből.
Bár engem kivételesen az autó fogott meg előbb és így jutottam el a modellig, a GT Spirit valamit nagyon jól csinált. Mert, ha ránézek, rögtön eszembe jut az RS 4 hangja, a mozgása és én pont ezt vártam el tőle, hogy bármikor tisztán és élesen húzza elő a szürkeállományban tárolt emlékeim.