Tisztán emlékszem arra, hogy még meg sem jelent az 5 GT, de már egy kis rajzos, karikatúrás videóval magyarázkodott a BMW, hogy végül miért is lett olyan, amilyen. A legtöbbek szemében azonban nem lett más, csak egy ízléstelen státuszszimbólum, egy hegyomlásnyi bálna, ami ronda, mint a háború.
A koncepció egy univerzális autó tervezése volt, ami olyan elegáns és kényelmes, mint egy limuzin, de könnyű beszállni, mint egy SUV-be és közel annyira praktikus, mint egy kombi. Nos, mindez valóban sikerült, de jelentős áldozatokkal járt az esztétikum oltárán.
Pedig minden jellegzetes, kötelező BMW jegyet rászórtak. A morcosan néző fényszóróktól meg a hatalmas, króm orrlyukakká mutálódott veséktől kezdve az éles vállvonalon és hokiütőn át egészen a legyezőmotívumos, L-alakú hátsó lámpákig. A keret nélküli ablakok körül szaténfényű, atomnyi vastagságú díszcsík fut. Gyönyörűek a duplaküllős felnik is és mögöttük a tárcsák fényesek, a féknyergek pedig helyesen feketék.
1:43-as méretarányban nem éppen megszokott, hogy vannak nyitható elemek, ha mégis, azok körül általában ormótlan illesztési hézagok szoktak keletkezni, de a BMW-nél valószínűleg valamiféle szerződési kitétel lehet, mert a legtöbb esetben nyitható a gépházfedél. A Schuco úgy tűnik, nem ijedt meg a feladattól, ki is hozták belőle a maximumot és még az illesztési hézag is kellően szűk, nem zavaró. Sőt, még arra is maradt energiájuk, hogy a motorháztető alatt lakó háromezres, kétturbós benzines sorhatot példás módon kivitelezzék. Van mélysége, vannak színek és egyértelmű formák, ezt a motorteret pár újabb 1:18-as is megirigyelhetné.
Ahogyan nem mindennapi az sem, hogy ennyire kidolgozott legyen egy ilyen felfoghatatlanul apró utastér. A világos szín önmagában is nagyon árulkodós tud lenni, a panorámatetőn keresztül pedig árad be a fény. Nincs mit rejtegetni, a műszerfal az utolsó gombig kidolgozott, a joystick váltókar sem elnagyolt, felismerhetőek a feláras komfortülések és a sok OttO modell után el sem hiszem, hogy valóban övek lógnak a B-oszlopról.
Lehetséges, hogy messze nem ez a legszebb BMW, az is biztos, hogy sosem lesz az. Viszont így, 1:43-as méretben, a Schuco feldolgozásában, ezzel az igényes és egyszerű csomagolással, egy csavar oldása után az igazinál sokkal szerethetőbb kisautónak lehetünk boldog tulajdonosai. Járulékos örömforrás, hogy mivel csak ezer darab készült belőle, jóval ritkább is az eredetinél.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
