A kabrióknak ezernyi hátránya van, ott van rögtön például az általában egyre komplikáltabb tetőmozgató mechanizmus, amitől ráadásul gyakran jelentősen növekszik az autó súlya. Emellett a tető egy elég fontos szerkezeti elem amennyiben nem egy Lotus Elise-ről van szó, tehát a karosszéria nagyot veszt merevségéből és persze, ezt kompenzálandó még több irdatlan fémet tömnek be alá, amitől váratlan bőséggel gyarapodnak a kilók.
Ennél már csak az ilyen sportkabriók érthetetlenebbek, ahol a szokásosnál sokkal kevésbé stabil bódéba még beleraknak egy brutálisan erős motort is, mint a BMW M6 Cabrio esetében is. Ami viszont elvitathatatlan, hogy semmelyik más felépítés nem képes megadni ezt a fajta életérzést, talán ez az oka annak is, hogy a nyár beköszöntével rendre becsúszik egy ilyesmi autó a gyűjteménybe. Érdekes, hogy ezt a modellt már évek óta ismertem, még a konkrét darabbal is többször találkoztam valószínűleg. Mégsem jutott eszembe a beszerzése egészen addig, amíg az orrom elé nem tolta az internet. Jól tudtam, hogy kitől és mit, ezért az üzlet megköttetett, másnap újra az országba érkezett a narancs M6.
Tudtam, hogy mit várhatok egy Paragon Models terméktől, elvégre nem ez az első darab a kollekcióban, így meg sem lepődtem az olyan pontatlanságokon, minthogy a felnit és a féktárcsákat nem sikerült eltérő színűre alkotni. Vagy, hogy az adaptív LED-es fényszórók kidolgozása jóval felületesebb az elvártnál. Könnyen pótolható, de mégis csúnya jele a spórolásnak, hogy a matt arany színű fékbetétekről lemaradt az M logó. A műgyanta modellekhez szokott szemnek elsőre nem feltétlenül áll össze az M6 Cabrio formája, hiszen itt akaratlanul is nagyobb illesztési hézagokkal kell dolgozni a nyitható elemek miatt, ráadásul az ajtók végeinél feltűnően bővebb a rés, mint kéne.
Közel sem ennyire borús a helyzet, a Sakhir narancs metál fényezés tökéletes szemcseméretű és nagyon szép, egyenletes. Strapabírónak is ígérkezik, hiszen még a tartós napfény sem okozott benne kárt. Ez a feltűnő vérnarancs árnyalat megerősít abban is, hogy az ilyesmi autót nem szabad holmi feketébe vagy szürkébe csomagolni. Higgyük el, hogy az M6-os BMW ennél merészebb színeket is stílusosan tud viselni!
A furcsán bedöntött óracsoporton kívül az utastér is egy fokkal magasabb szintet képvisel, mint mondjuk az X5-ös leegyszerűsített kabinja. Kifejezetten szemrevaló - és a Paragontól meglepő - az egész középkonzol a patentül kidolgozott gombokkal, amiket megtalálunk a háromküllős sportkormányon és az ajtókárpitokon is. Merem remélni, hogy érezték, egy nyitott modell belsejére bizony, komolyan oda kell figyelni. Nem mondom, hogy a korábbi Kyosho BMW-ket idézné ez a minőség, de ha ez a pillanatnyi csillagegyüttállás helyett egy fejlődési folyamat lenne, elégedettebben bólogathatnánk.
Nem mehetünk el mellette, hogy mennyire műanyagos a motortér, de sajnos igaziban sem sokkal igényesebb a duplaturbós V8-as tálalása. Ha a csöveket nem gyógyították volna egybe már a legtetején, azzal sokat hoztak volna az 1:18-as verzió esztétikai élményen.
Nyolcvan és száz euró körüli áron mozog a Paragon BMW M6-osok kínálatának java, ennyit azonban tényleg csak az elvetemült BMW őrültek képesek adni érte. Nem ritkán ennél mérsékeltebb áron is hozzá lehet jutni egyes darabokhoz, ami már inkább tükrözi a reális értékét.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.