Valamilyen formában ezt a kérdést minden hónapban minimum egyszer megkapom már sokadik éve. Egy közel 180 darabos, igencsak masszív összetételű gyűjteménynél jogosnak is érződhet a felvetés, azonban, aki egyszer is végighallgatta élőben a gyűlölettel teli, egész estés monológomat ezzel kapcsolatban, annak soha többé nem fordult meg a fejében, hogy a vitrines oldalra csábítson. Köszönöm, maradok itt Dark Side-on! Hogy miért? Kezdjük csak a pozitívumokkal! Szép. Kész. Ennyi.
Jöhetnek a negatívumok! Először is a panelházak ugye nem éppen a helykínálatukról híresek, emellett minden éppen 30 centivel kisebb vagy nagyobb a szükségesnél, így nehéz vele kalkulálni, nem beszélve a random ívelődő falakról. Továbbá egy rendes, jól megépített, kiszámolt, gyarapodást is figyelembe vevő, szigetelt vitrin megalkotása időigényes és költséges dolog. És persze, tökéletes sosem lesz.
Éppen ezért mindig törölgetni kell vagy valamilyen módon tisztán kell tartani a modelleket is és a kalitkájukat is. Modelleket törölgetni meg bizonyos esetben kész agyhalál. Odafigyelni, hogy minden kis antenna a helyén maradjon, ne görbüljön el egy ablaktörlő sem, fotomaratott feliratokat is jobb rajta hagyni. A fényezés pedig visítana, ha tudna, hiszen nem szereti az ilyenfajta karcolós törődést, nem beszélve arról, hogy akármennyire is azt gondoljuk, hogy nem így van, vannak olyan helyek, ahol csak gyűlni fog a por és nem tudjuk majd kiszabadítani soha. És persze, tiszta, tökéletes sosem lesz*.
Egy modellt nem a hosszú távú álldogálásra terveznek, valahogy ezt nem kalkulálják bele, mert közel sem ez a lényege. Így lehet az, hogy érfelvágáson gondolkozik az ember, amikor hirtelen elfárad a műanyag futómű a drága és súlyos Minichamps Bentley alatt. Szerencsénkre orvosolható, hisz van egy kiváló Mesterünk, de persze, ezek után tökéletes sosem lesz.

Az üvegen átjutó napfény - hiszen akárhová helyezzük az üvegkalitkát az ott lesz - szépen elkezdi rágcsálni az elegánsan csillogó krómozást az ablakok körül, aztán desszertnek leküld mellé némi apró műanyag alkatrészt. Ha pedig igazán tombolhatnékja van besárgít egy ablakot vagy egy hófehér modellt, talán egy kis ragasztót is nyammog, hátha elenged az OttO modell szélvédője. És persze, ezek után tökéletes sosem lesz.
Pihentető feladat lehet a vitrin rendezgetése, eközben remekül lehet nosztalgiázni vagy felkelteni saját érdeklődésünket egy-egy autó után. A relax netovábbja! Meg persze keresni a helyet a doboznak, mert ilyen esetben egy modellautó kettő helyet foglal, egyszer a doboz, egyszer a jármű. Aztán, ha pakolni kell, keresgélheted a milliónyi szürke doboz között azt, amelyik a fehér X5-ösé, mert nem mindegyiket címkézted meg, vagy egyszerűen csak leesett. Csoportosítás évszám vagy típus, esetleg más szempont szerint. Méregetni, hogy hogy fér el bizonyos mennyiségű modell egy polcon, hogy az ne legyen túl sűrű, jól mutasson az összkép, párhuzamosak legyenek. Viszont, ha új jövevény érkezik, kezdődhet a móka újra. És persze, tökéletes sosem lesz.
Végül mindig arra jutok, hogy akkor se építenék vitrint a modelljeimnek, ha milliárdos lennék, mert szeretném megőrizni eredeti állapotukban vagy jobb formában, ha lehetséges. Sőt, nekem a kidobozolós rituálé és az újrafelfedezés lehetősége is nagyon tetszik, így tud egy modell többször is új élményt adni hosszú időkig még akkor is, ha tökéletes sosem lesz.

* : a tökéletes modell csupán illúzió, egyszerűen nem létezik, nem fog létezni sohasem, esetünkben a tökéletes modell a szalonállapotú kisautó, éppen az, amelyikbe beleszerettünk és megvettük, hogy aztán sokáig gyönyörködhessünk benne.